megszokásnak tekintené. Fekete köpenye nem anyagból volt, hanem tollakból, amelyek néha önálló életre keltek, majd visszahullottak a helyükre.
Elira megállt.
A látomásnak ilyenkor mindig meg kellett volna érkeznie.
Halál. Vér. Törés.
De most nem jött semmi.
Ez volt a legrosszabb jel.
„Te vagy az, aki nem lát engem” – mondta a férfi anélkül, hogy felnézett volna.
Elira nyelt egyet.
„Vagy te vagy az, aki nem fog meghalni.”
A férfi ekkor felnézett.
És a világ egy pillanatra elfelejtette, hogyan kell mozogni.
