A birodalom neve már csak egy törött szó volt a régi kövekbe vésve. Senki sem ejtette ki hangosan, mintha a kimondása is emlékeztetné a világot arra, amit elveszített.

Elira a romváros szélén állt, ahol a föld még emlékezett a tűzre. Az álmai három éjszaka óta üresek voltak. Ez nem megkönnyebbülést hozott, hanem félelmet. Az ő ajándéka mindig kegyetlen volt, de legalább igaz.

Most viszont…