Az éjszaka nem jött el rendesen.
A hold mintha habozott volna felkelni.
Elira álmaiba végül mégis visszatért a látomás… de nem halál formájában.
Hanem teremtésként.
Egy világot látott, ami épp megszületik. De minden egyes lélegzetvételénél valami repedt benne. Mintha a létezés maga túl törékeny lenne ahhoz, hogy fennmaradjon.
És ott volt Caelum.
Nem hollóként.
Nem királyként.
Hanem kulcsként.
Amikor felriadt, a férfi már ébren ült mellette.
„Láttad” – mondta halkan.
„Nem akartam.”
„Senki sem akarja az igazat.”
Elira közelebb húzódott.
„Mi történik, ha ez a világ… befejeződik?”
Caelum sokáig hallgatott.
„Akkor az istenek újraírják.”
„És
