A világ nem robbant fel.
Nem is halt meg.
Csak… átfordult.
Elira az álomba lépett teljesen.
Caelum követte.
A hollók felszakították az eget, mintha egy régi festményt tépnének szét, ami már nem mond igazat.
Amikor a világ újra összeállt, csend volt.
Nem istenek csendje.
Hanem üresség utáni béke.
Elira egy mezőn ébredt.
Nem romok között.
Nem vérben.
Hanem valóságban, ami nem emlékezett háborúra.
Caelum mellette ült.
Nem volt már holló.
Nem volt már király.
„Ez az új világ?” – kérdezte Elira.
Caelum bólintott.
„Ez az, amit hagytak, hogy válasszunk.”
A nő elmosolyodott.
„És mi lesz velünk?”
A férfi nem válaszolt azonnal.
Aztán
