befejezni a létezését. A falak nedvesek voltak, de nem az időtől, hanem mintha valami belülről izzadná a félelmet.
Bent penész és régi fa szaga keveredett.
Minden lépésem után a padló úgy nyögött, mintha emlékezne rám.
Aztán meghallottam:
– Miért jöttél vissza?
Megálltam.
A hang nem kívülről jött.
Hanem a térből.
A falak mintha közelebb kerültek volna egymáshoz, amikor nem figyeltem. A szobák elrendezése változott, de csak akkor, amikor nem néztem.
A legfelső szinten tükör állt.
Benéztem.
Először semmi.
Aztán egy pillanatra láttam magam.
De nem teljesen.
A tükörkép fáradtabb volt.
És mosolygott.
