végül halkan. – És nem is létezik.

– Akkor mi ez? – kérdeztem.

A válasz nem tőle jött, hanem minden irányból egyszerre.

– Feldolgozás.

A köd hirtelen megrepedt, mint egy törékeny üvegfelület. És mögötte nem másik világ volt, hanem emlékek egymásra rétegezve.

Egy steril szoba.

Egy pszichológiai labor.

Monitorok.

Jegyzetek.

És én.

Nem a „városban járó” verzióm, hanem