villogott:

„Szeretné lezárni a folyamatot?”

A kezem a válaszgomb fölé emelkedett.

És akkor először nem a félelmet éreztem.

Hanem csendet.

Nem a város csendjét.

Hanem a saját elmémét, amely végre nem gyártott semmit.

A tükör-én utoljára megszólalt — de már nem külön hangként, hanem belső gondolatként:

– Ha lezárod… minden, ami itt történt, csak emlék marad. Nem él tovább