vállpántja hirtelen nehezebb lett, pedig semmi sem változott benne.
A busz ajtaja becsukódott mögöttem.
A motor újra felmordult, de a hang nem távolodott. Inkább úgy tűnt, mintha a jármű nem menne el, csak… eltűnne a látványból. A köd elnyelte, mintha soha nem is létezett volna.
Egy pillanat múlva már semmi sem volt ott.
A város neve egy rozsdás táblán állt, amit alig lehetett elolvasni: Rettegésfoka.
Nem emlékeztem, hogy a térképen láttam volna. Pedig biztos voltam benne, hogy kutatási megbízásom van ide. A pszichológiai intézet levele még a zsebemben volt, de amikor elővettem, a tinta mintha halványabb lett volna, mint induláskor.
Elindultam befelé.
Az utcák üresek
